2017. december 15. Péntek - Valér napja van

SOLTSZENTIMRE

község
Lakosság száma: 1.261 fő

Címer
A címer kerektalpú dobor pajzs hasítva. A jobb oldali vörös mező alapját 2/7 részig terjedő zöld halom foglalja el, rajta szembe néző ezüst templomrom (tetőzet nélküli, román stílusú) a község múltjára, a történelmi folytonosságra utal. A baloldal vágással két negyedre van osztva. A 2. mezőben zöld alapon ezüst heraldikai liliom lebeg, mely a község névadóját, Szent Imre herceget jelképezi. A 4. mezőben ezüst alapon lebegő tíz (négy-három-kettő-egy) szemű zöld szőlőfürt kocsánnyal, a község mezőgazdasági jellegét fejezi ki. A pajzson ötágú lombkorona van elhelyezve, melynek második és negyedik ága liliomot formáz. A pajzs alatt arany szalag lebeg, rajta a község nevével.
Leírás
A név előtagja a honfoglaló Árpád fejedelem (Szent István király dédapja) legifjabb fia Zoltán (Zolta, Solt) nevének egyik alakváltozatából ered, hiszen az államalapítást megelőzően a mai Soltszentimre és tágabb környéke (a későbbi un. Solt-szék) az említett Zoltán vezér szállásbirtoka lehetett. A név utótagja pedig államalapító királyunk fiának, a szentté avatott Imre hercegnek a nevéből származik. Ő volt a falu templomának védőszentje is.

A falu történelme két részre osztható, 1890 előttire és az utánira. Már az Árpád-kor idején létezett ezen a helyen település (első okleveles említése 1211-ben, Zenthemreh néven), de az egykori Szentimre keletkezési éve nem ismert. Középkori templomos helységek között 1346-ban említik. A kalocsai levéltári adatok között is megtaláljuk hitelt érdemlően nevét 1408-ban.

A honfoglalás korából maradt ránk az a csontlemezzel díszített fanyereg, ami ma a Nemzeti Múzeumban látható. Másik középkori emléke 13-14. században épült, Csonka-toronyként ismert templomrom, amelynek - a templomrom megmentésére létrehozott alapítványnak köszönhetően - ma is sok látogatója van.

A török háborúk alatt a település 1529 táján a környező falvakkal elpusztult. A hódoltság után csak lassan népesült be.

A terület sokáig a Földváry család tulajdona volt, később a XIX. század végén Ivánka Oszkáré lett. 1890-ban ő adta el egy 85 tagú vevőtársaságnak, akik megvetették a mai falu alapjait. Ezzel kezdődött a község újkori történelme. Az építkezések az Ivánka kastély környékén kezdődtek el. Az akkor még Akasztóhoz tartozó településnek 1916-ban önálló római katolikus lelkészség létrehozását engedélyezte Lipót kalocsai érsek. 1919. február 15-én alakult önálló községgé Pusztaszentimre néven, amit 1924-ben változtattak véglegesen Soltszentimrére. Ivánka Oszkár egykori kastélyát 1920-ban vásárolta meg a falu Polgármesteri Hivatal céljára.

Látnivalók
A Rákóczi utca sarkán áll az 1937-ben Möller Károly tervei alapján, a Szent-Imre évhez kapcsolódóan épített római katolikus templom, melynek oltárképét Márton Lajos festőművész készítette, színes üvegablakai szenteket ábrázolnak. A templom előtt lévő kereszt az I. világháború 24 hősi halottjának állít emléket, a Hősök terén, a Polgármesteri Hivatal kertjében pedig a második világháborús emlékművet találhatjuk. A katolikus templommal átellenben az 1936-ban emelt református templom látható, melynek kertjében értékes gesztenyefák állnak.

Érdemes még megtekinteni a helybéliek összefogásával létrehozott Állandó Helytörténeti Kiállítást. A kiállításon a település történetét dokumentumok, használati tárgyak mutatják be. A kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges.

A Soltszentimre határában található templomrom Árpád-kori műemlék, bár pontos építési ideje nem ismert. A templom alapja 11-13. században készülhetett (bár az 1961-es ásatások során az építési időt a 14. századra tették). A szentély 3 oldalon zárodó nyolcszög kiképzésű (gótikus jelleg), amelynek az építéséhez egy hajdani római castrumot is felhasználhattak - István király rendeletének megfelelően, miszerint a helyben lévő rommaradványokat is fel kell az építéshez használni -, ugyanis a falában ma is több római tégla található. A templom román stílusban épült, vastag lőrésszerű ablakokkal. Mivel a Római Birodalom a Duna vonaláig nyúlt és őrtornyokkal képezték ki a védvonalat, így valószínű, hogy ezt is őrtoronynak használták. A templom K-Ny irányban helyezkedik el, egyhajós, a kapu dél felé nézett. Faragott, vagy díszített köveket nem találtak (egyetlen faragott kő van csupán a templom szentélyének külső felén, de ezt utólag építhették be). A helyi monda szerint, addig áll a templom, míg e faragott kő a helyén van. A hajó hossza 12,80 m, szélessége 6,30 m. A szentély 4,8 m szélességű. A torony 2,60*2,80 m, magassága 10,6 m, hajdanán 4 emeletes volt. Péli Zoltán Gábor: Szent Imre emlékezetének templomában - Vadkert felöl félúton címmel megjelent könyve szokatlan, eddig még nem hallott megközelítéssel tárgyalja a Csonka-torony keletkezésének körülményeit. A szerző kutatásai szerint - mely kiindulópontja a templom tájolása és a hivatalos feltételezések között is szereplő azon álláspont, miszerint Imre herceg tragikus „balesetének” lehetséges helyszíne Vad-Kert - a rom Szent Imre halálának helye (a Vad-Kert-en megsebesített trónörököst a templom előtt ma is megtalálható ősi úton menekítették Esztergom irányába). Ezt hivatott megőrizni a templom, erre emlékezik a herceg halálának napján (szeptember 2. - a Julián-féle naptár szerint) a torony nyugati kis ablakán keresztül szentélybe bejutó fény. A páratlan nevezetességhez a települést elhagyva, 3 km-es betonúton, majd dél felé 1 km-e földúton, a sárga jelzésen érkezünk. A sárga jelzésű turistaúton az izsáki vasútállomástól egészen a Csonka-toronyig eljuthatunk, ahonnan az út Csengődön át Kiskőrösre vezet.
Facebook oldalunk




Kiskőrös film