VÉDETT TERÜLETEK

Helyi jelentőségű védett területek

Bugac - Akácfa utcai homokbuckás
Bár a természettudósok már az 1890-es években felfigyeltek Bugac páratlan növény- és állatvilágára, és a nagy múltú pásztorélet emlékeit, a sajátos néphagyományokat is sokan kutatták, természeti értéket azonban nemcsak a puszta őrzött meg számunkra, hanem maga falu is: a Duna-Tisza közi hátságra jellemző, 2,5 hektáros homokbuckát a település önkormányzata 1995-ben nyilvánította védetté.

Császártöltés - Löszpuszta maradvány
A löszpuszta maradványa a jégkorszak idején kialakult, még feltöretlen löszterületek ritka példája, mivel ezek a löszgyepek kevés kivétellel az intenzív mezőgazdasági tevékenység áldozatául estek.

Dunapataj - Szigetek és hullámtéri erdők
A két Duna-ág a Kis- és a Nagy-Duna között kialakult zátonyokon összefüggő galériaerdők díszlenek. A legfontosabb természeti érték a zátonyképződés utáni pionír vegetáció. Az őszi napsütésben megkapó látványt nyújt a kiszáradt, kanyargó folyómeder, amelynek vastag kavicsüledéke sok kagylót és csigaházat rejt. A Kis-Duna sekély vize télen is fontos pihenő- és táplálkozóhelye a vízimadaraknak.

Érsekcsanád - Tölgyes
A korábban a Duna partján fekvő település a sorozatos árvizek elől 1806-ban menekült mai, a folyótól négy kilométerre eső helyére. A gyöngyvirágos és pusztai tölgyesek közötti átmenetet jelentő alföldi tölgyesek védett maradványaira a községtől keletre bukkanhatunk rá, az itt tenyésző kocsányos tölgyek közel százévesek.

Fülöpszállás - Káposztási-turjános
A mindenki által Káposztás-kertként ismert magyar kőrises égerláp és láprét a község határában fekszik. A még viszonylag érintetlen állapotban fennmaradt területet túlnyomórészt borító láperdő jellegzetessége az eleinte félárnyéktűrő, később fényigényes, a fagyokra érzékeny, a humuszban és ásványi anyagokban gazdag, laza, üde, mély talajt kívánó, de az állóvizet nem kedvelő magyar kőris.

Hajós - Pulykás-erdő
A Pulykás-erdő jellemző állományalkotója a fekete nyár, amely száz évvel ezelőtt a kedvezőbb vízellátottságú területek zömmel hazai nyarakból álló homoki erdőiben még mindenütt gyakori volt. Számára kedvező helyen akár 250 éves kort is megélhet, ekkorra törzsátmérője elérheti a két-három métert.
A Pulykás-erdő fáinak zöme ma már több mint százéves. Sajnos sok egyed kiszáradt, ahogy az erdészek mondják, lábon halt meg.

Harta - Duna-ág menti erdők
A védett erdőrészlet túlnyomórészt akácos valószínűleg még az itt letelepült németek létesíthették, a feljegyzések szerint a falu lakói innen gyűjtötték a téli tűzrevalót, de egy-két idős, hatalmas fekete nyárat is megpillanthatunk. A kellemes sétára csábító erdő és a mellette található dunai szabad strand a községből könnyen megközelíthető.

Homokmégy - Lépfenés-rét
A múlt század elején lépfenével fertőzött szarvasmarhák tetemeit ásták itt el, és ennek az állatra, emberre egyaránt veszélyes, rendkívül gyorsan terjedő betegségnek a kórokozójáról tudni kell, hogy szaporodóképességét hosszú ideig megőrzi. Így a védetté nyilvánítás a természeti értékek megóvása mellett egészségügyi szempontból is kívánatos volt.

Kecel

Berek-erdő
Az 48 hektáros Berek-erdő nemrég még a Duna-Tisza közének mocsaras, lápos vidékeit jellemző magyar kőrises láperdők egyik szép példája volt, a rendszeres nyári aszályok azonban erősen rontják állapotát.

Őrjeg (Látó-sziget)
Maga az Őrjeg a Duna negyedkor végi medervonulatát kísérő hatalmas mocsárvilág és turjánosok maradványa. Az őrjeg a lápos, mocsaras területek helyi elnevezése, öreg turjánt, turjánvidéket jelent. Nem véletlen hogy az itt képződött 2-3 vastag tőzegvagyon kitermelése évtizedekig tartott. A Látó-a sziget szigetszerűen emelkedik az Őrjeg hajdan kiterjedt mocsarai fölé. A Látó-szigetet átszelő Csukás-ér a Kiskőrösi-turjános országos jelentőségű természetvédelmi területtel való természetes kapcsolatot biztosítja. Bár a terület szabadon látogatható, a terepviszonyok miatt a csoportos turizmus céljaira kevésbé ajánlott.

Duna-völgyi-főcsatorna menti mocsarak
A Kalocsai-Sárközhöz közel eső területet keresztül-kasul behálózták a fokok, erek, posványok, kisebb-nagyobb tavak és természetes úton lefűződött folyóágak. Az ármentesítések előtt a területet évente kétszer-háromszor is elöntötte a víz. Ennek a hajdani vizi világnak a maradványait hordozza a terület. A területek védetté nyilvánításával természetes és viszonylag zavartalan kapcsolat jött létre az Őrjeg mentén. Az így kialakult ökológiai folyosó elsősorban a tavaszi és őszi madárvonulások idején tölt be fontos szerepet.

Védett fák és fasorok
- Városközponti közpark és Templomkert
- Temetői tölgyfa
- Rózsabereki tölgyfa

Ordas - Rákóczi-tölgyfa
A tölgymatuzsálem több száz éves lehet. Ezt a szájhagyományt a fa méretei is igazolják, mivel húszméteres magassága 1,5 méteres törzsátmérővel és jól fejlett lombkoronával párosul. A néphit szerint 1704-ben II. Rákóczi Ferenc a seregével a fa alatt táborozott, ezt alapul véve a tölgy kora meghaladja a 350 évet.

Pirtó - Homokbuckák
A község külterületén két helyen is megtalálhatóak a Kiskunságra oly jellemző homokbuckás részek. A buckákat az a nyáras-borókás társulás jellemzi, amely viszonylag ép állapotban ma már csak a pirtóhegyi és kötönypusztai részeken látható.